Garnélázás...
Tehát január 13.-án beköltöztek végre azok a lakók, akiknek elve szántam az akváriumot. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor valóban életre kelt ez a hely. A csigákat el lehet nézegetni egy ideig, de valljuk be, hosszú távon nem túl szórakoztatóak.
A sakurák szinte azonnal birtokba vették a helyet és a rájuk jellemző módon nekikezdtek a növények takarítgatásának. A babaultik kicsit visszafogottabbak voltak és az első napokban csak lámpaoltás után mutatkoztak, addig csak a növények között rejtőzködtek. Néhány nap után azért ők is felbátorodtak. Azóta megy az állandó sertepertélés mindenfelé, lökdösődés a finomabb falatokért etetéskor, vagy éppen a hintázás a fűszálakon.
Legnagyobb meglepetésemre és örömömre a beköltözésüket követő héten szépen sorjában elkezdtek vedleni és az egyik sakura nőstény be is petésedett. Úgy éreztem ezt vehetem bíztató jelnek azzal kapcsolatban, hogy jó úton haladok. Néhány hét elteltével pedig már négy petés nőstény úszkált az akváriumban.
Négy héttel ez előtt megszülettek az első kis garnélák, és azóta is folyamatosan érkezik az utánpótlás. Először még erősen keresgélni kellett, ha egyet-egyet meg akartam pillantani a kicsik közül, de mára lényegében mindenhol ott vannak. A pár hetes és az alig néhány napos apróságok is ma már bátran úszkálnak, kajaosztáskor pedig a nagyok között ugrálnak és próbálnak elcsípni egy-egy morzsát maguknak.
A babaulti greenekkel eddig sajnos nem volt ekkora szerencsém. Úgy tűnik, hogy alapvetően jól érzik magukat, szépen fejlődnek, növekednek, gyönyörű a színük. Ahogy a ivaréretté váltak, néhány hét eltéréssel két nőstény is bepetésedett. De pár nap után sajnos mind a ketten elszórták a petéiket. Azért reménykedem. Így, kb. egy hónappal később, ismét van két petés nőstény a zöldek között is. S bár az egyik a petéi nagy részét ismét elszórta, de nem mindet. Több mint egy hete dajkál 5-6 petét. A másik pedig eddig nem mutatta jelét annak, hogy szabadulni akarna tőlük.
Szomorú eseményként még annyi adódott, hogy az egyik sakura kiugrott vagy kimászott még az első hetekben, egy másik pedig kb. egy hónapja pusztult el látható okok nélkül. Szerencsére a többiek jól érzik magukat azóta is.
Végül egy apró érdekesség. Mióta beköltöztek a garnélák azóta a növények határozottan jobban érzik magukat. A jávai moha sorban hozza az új hajtásait, és a gömbmoha sem volt ennyire zöld és tiszta előtte.
Szimbiózis?
(És ezzel végre utolértem magamat... Legközelebb új képek jönnek, amint a legutóbbi kis rendezgetésemnek lesz látható eredménye. )