Nekem a garnélásba ajánlották, amolyan talajlazító, bomlástermék eltávolító gyanánt a maláj tornyos csigákat.
Kaptam is rögtön vagy 5 darabot.
Tetszhet nekik a szitu, mert kb. 300-an vannak azóta és maximálisan teljesítik feladataikat.
Kiváló előre jelzői a bajnak is, amilyen a szűrő lustulása. Ilyenkor igyekeznek az üvegen a felszín irányába tömegesen.
Növényeket nem bántják, de a garnéla kajákra azonnal rávetik magukat.
Kicsit a mennyiség terén átestek a ló túlsó oldalára. Mikor már majdnem több a csiga mint a kavics és nappal
is olyan látványt nyújt a talaj, mint ahol vakondinvázió van, az már kicsit bizarr.
Csak kíváncsiságból beszereztem egy kifejlett csigaevő csigát.
Abban az iramban, ahogyan táplálkozni kezdett, még kb. 15 év kellett volna a győzelemhez.
Szegény még az arányjavításhoz is kevéske volt.
Ha meg szegény elbújt valahova pihenni meg emészteni, az asszony rendszerint megjegyezte, hogy haldoklik a csigám. Végül is fő az optimizmus. Nők...
De nem adta föl. Cselhez folyamodott. Megsokszorozta magát.
Azt nem tudom hogy csinálta, mert én párkapcsolatban élek, de összehozta.
Pár hét múlva kicsi gombostű fejnyi csiga evő csigák jelentek meg az akváriumban.
Mostanra már olyan babszem méretűek és 15-20-an vannak. Egymást egyáltalán nem bántják, de a tornyosok nincsenek jó passzban.
Mondjuk félteni sem kell őket.
Egy dolgot nem nagyon értek. Hova tűnnek a tornyos csigák házai ?
Mert ha megeszik belőle a csigát, akkor illene a kavics felszínén maradni az üres csigaházaknak.