Szerző: farkas » 2010.11.06. 11:53
Sziasztok! Szerintem minden eddigi hozzászólónak igaza van, különösen spuc és ugrosaska fogalmazta meg korrektül a lényeget! Ez az akvaristák számára örök lelkiismereti és etikai probléma, 30 évvel ezelőtti könyvekben is találkozni vele. Nem is hiszem, hogy egyértelmű igazságot lehetne hirdetni. Persze ami tény, hogy egy állat kedvtelésből, hobbiból való tartása sosem indokolhatja az adott egyed szenvedését, halálát, a faj veszélyeztetését, vagy kipusztítását. Ezért az akvarisztika mindig hátrányból indul egy ilyen vitában, hiszen ha nem is a trópusokról begyűjtött szerencsétlen kis halról, hüllőről, vagy rákról van szó, akkor is jusson mindenkinek eszébe, hogy hány felelőtlen, tudatlan, vagy az állattal valójában mit sem törődő ember tart és "kínoz" különféle halakat, madarakat, kutyát, macskát, stb. Azt hiszem, szinte mindenki úgy kezdi/kezdte, hogy a 30 l-es akváriumba megvette az 1 db vitorláshalat, xifót, guppit, ancit, akármit és nem értette, mitől pusztulnak el szegények. Jó esetben zavarta, és igyekezett legközelebb jobban csinálni, megoldani a problémát, így jó eséllyel akvarista lett belőle. Persze állatok szenvedése, halála árán. Rosszabb esetben megunta, és próbálkozott valami mással, hátha mondjuk az aranyhörcsögnek jó lesz az a 30 l, amiben aztán elborzadva nézte, ahogy az anyaállat leharapja a saját kölykei fejét, mert az ősi ösztöntől vezérelve szabályozni próbálta a zsebkendőnyi helyre zsúfolt szaporulatot... A másik fontos eleme a dolognak pedig az, hogy a ma akváriumban tartott fajok 99%-a is vadon befogott volt egykor, sokat évtizedekig nem tudtak szaporítani, amíg rájöttek a nyitjára, de végül rájöttek és ma már ezek a fajok nincsenek veszélyben (legalábbis az akvaristáktól), nagy számban tenyészthetők, hozzászoktak a mesterséges körülményekhez, a fogsághoz, így az elhullásuk, felesleges szenvedésük is lecsökkent, amennyire lehet. Ezek az eredmények azonban szintén állatok szenvedése és halála árán születtek. És végül egy utolsó szempont, még ha talán ez is a legkevésbé átgondolt: ha bemész a boltba, meglátod a vadon befogott állatkákat, ahogy a számukra tökéletesen alkalmatlan környezetben igyekeznek boldogulni, túlélni, sajnos talán még az elhullott egyedet sem vették észre az eladók, a teteme ott hever a szűkös kis akvárium alján, aztán arra gondolsz, ki lesz az, aki bejön és megveszi őket a gyerekének karácsonyra abba a 30 l-es akiba a vitorláshal mellé, mert jó lesz az ott... ha megveszed, te már egy kicsit többet tudsz, talán jobban értesz hozzá. Így talán nem hiába tette meg azt a hosszú és viszontagságos utat, amit szentgyo leírt, nem hiába élte túl, a hátralevő hónapjai, évei alatt nálad legalább jól érezheti magát. Legalábbis ezt szeretnénk hinni. Talán így van, talán nem, innentől mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit választ: megveszi, vagy kisétál.